Sofia O’Brian

Egy meglehetősen katonás nevelés eredménye vagyok én, így tudom, hogyan boldogulhat egy nagyon is nőies nő egy férfiakra szabott világban. 

Egy olyan nő, aki tudja, milyen az, ha idő előtt kell valakinek felnőtté válnia.

Szociális munkás és családkutató végzettségemnek hála örömmel figyelem és elemzem az emberek egymáshoz való kapcsolódását, a kötődési mintákat és a kapcsolati dinamikákat. Ezt szeretem a történeteimbe is beleszőni. Lenyűgöz az emberek sokoldalúsága, az érzelmi mintázatok ezerszínűsége. 

Az írás nagyjából azóta foglalkoztat, hogy megtanultam a betűket és elkezdtem olvasni. Az első – fióknak írt – regényemet tizennégy évesen fejeztem be. 

Úgy gondolom, hogy egy kis kedvességgel meg lehetne menteni a világot, de az embereket finoman szólva sem a kedvesség motiválja, szóval lássuk be: ez a világ jóformán menthetetlen. Ettől függetlenül próbálkozni kötelező! 

„A sorsunkat nem mi választjuk meg, de alakíthatjuk. Vannak azonban olyanok, akiknek ez sem áll hatalmában. A mi kötelességünk ezeknek az embereknek segíteni!” (Sofia O’Brian: Sors rulett – Sailor duológia 1.)